Tolna és a ferencesek

Cselebi, az utazó írta: „végig a Duna mentén nem lehet meg egy olyan szép várost találni, mint Tolna.”
Ez a Tolna a török idők végén megsemmisült, elnéptelenedett. Oka nem csak a török és egyéb harcok, hanem a felekezeti viszályok.

Szakály Ferenc írja: a reformáció idején a török megosztotta a tolnai templomot. Ettől kezdve a templom a hitviták színterévé vált. Végül a katolikusok elhagyták Tolnát. Majd megsemmisült a város. A reformátorok Baranyába távoztak.

A török idők után előbb néhány obsitos, majd rácok, a betelepítések során németek telepedtek be. Így ha volt is Tolnának hagyománya, népviselete, az eltűnt a történelem útvesztőjében. A betelepítés egyik megyei irányítója Petrovszky József – a család Kajdacson birtokos. Ezzel szemben a sárköz falvai hagyománnyal, népviselettel – hímzés stb. – rendelkeznek.

1688-ban jelenik meg Tolnán néhány bosnyák ferences barát. Megnézik a romos templomot, és úgy döntenek, itt maradnak. Velük kezdődik az újjáéledés. Úgy-ahogy rendbe hozzák a romos templomot, szót értenek a többnyelvű néppel.

1723-ban a püspök világi papot, Turnicsay-t nevezi ki tolnai plébánosnak. A ferenceseknek át kell adniuk a kijavított templomot. A Duna árterében lévő romtemplomhoz költöznek, és azt javítgatják, itt tevékenykednek 1752-ig, de tervezik egy új templom és rendház építését. Ehhez 1752. szeptember 2-án kapták meg a telket a csatatérként emlegetett helyen Festetich-től. Zárdaépítésre azért volt szükség, hogy összegyűjtse és kibocsássa tagjait a pap nélküli plébániák kisegítésére. Mucsi, Tevel, Bonyhád, Bátaszék, Máriakéménd, Gödre azok a helyiségek, ahol a rend tagjai működtek. Az építkezéshez 1753. április 15-én kapták meg az engedélyt a pécsi püspöktől.

1756-ban leégett a dunai templom, s így az építés sűrgőssé vált. Az új zárda építője Spazierer József volt – ez a ma is álló épület. Az ő irányításával készült épület nem csak a korát szolgálta, hanem a jelent is. A páter rendjének kiváló egyénisége volt. Viselte a tartományfőnöki és definitori – határozó, meghatározó, döntő – tisztséget. Kétszer volt elöljárói bizalmából Custos – őr-  múzeum őr, múzeumok és könyvtárak magasabb beosztású tudományos dolgozója. Közben volt rendfőnöki titkár, hivatalos megbízással vizitátor a magyar és a bosnyák rendtartományokban. Társai megbízásából ő képviselte a magyar ferenceseket a spanyolországi Valenciában a rendi nagykáptalanon 1768-ban. „Okos és bölcs férfi volt” jegyzi meg az 50 éves papi jubileuma alkalmával a rendi krónikás. Nagy alkotásának színhelyén a tolnai zárdában halt meg 1785. október 4-én. A templom kriptájába temették.

A ferenceseket azért kedvelték a tolnaiak, mert értették a betelepülők nyelvét, a polgárok és a szegény nép papjai voltak. A rendházhoz különböző műhelyek és gazdasági épületek is tartoztak, ahol un. laikus testvérek tevékenykedtek, gazdálkodtak. II. József feloszlatta a rendet. A kriptákat feltárták, 15 holttestet exhumáltak, 5 koporsóba helyezték a maradványokat és a köztemetőbe a Geisz-féle kripta mögött temették el.

Kántor János
(Az írás a szerző hozzájárulásával került a honlapra.)

Képek az Albumokból
Események képekben
Archívum