Béla Pálné Wirth Éva visszaemlékezései

Jubilált már a tűzoltóság, de apámról említés se történt. Wittinger Ödön bácsiról sem. Ő volt a 20-30-as években a parancsnok, apám a helyettese. A tűzoltó laktanya udvarában érdekes események zajlottak egykor.

Más: Textilgyári emlékszobában szöveg van a jubileumról. De egy szó sem esik Gossler igazgató úrról, aki a háborús években került a gyár élére, szudétanémet volt, és apámról, aki munkatársa, könyvelője volt. Egy fényképen halászléfőzés látható a gyárudvaron, apám vezényletével.

A Szentháromság tér sarkán volt egy mészárszék, a tulajdonosa egy Link volt. Itt magam is jártam. Mellette volt Krausz szűcs, aztán Rubold bácsi és Schön Tibi textilboltja. Mi meg a Homokdombon laktunk. Ma már nem tudják, hol van az a hely. A hajdani vásártérrel szemben kezdődött a Batthyany utcával, Mözs felé a kápolnáig húzódott a terület. Tényleg homokos volt, mezítláb nagyszerű volt járni benne. A „külső iskola” is itt működött. Oda jártunk 4 évig Károlyi igazgató úr oltalma alatt. Az épület előtt minden osztálynak kiskertje (ágyása) volt. Versenyeztünk, kié a legszebb. Ugye milyen ma is érvényes pedagógia ez?

A Magaspartról: Bizony, úgy neveztük már gyerekkoromban ezt a részt. Később, mikor már latint is tanultunk, büszkén mondtam: Igen, Alta Ripa az nálunk van, Tolnán…

Egyébként itt volt a Reining kertészet, ahol a világ legfinomabb földieprét vettük. Bement az ember, megmutatták, hogy hol érik a legtöbb, legszebb, az ember (gyerek) beállt a kis, vagy nagy kosárral és maga szedte az epret. Lemérette, kifizette és irány haza!

Más: A strand és közelében a Gödör Kocsma jellegzetesen tolnai volt. Schaffler Miska bácsi feleségét Miska néninek hívtuk, mert ő volt a szigorú, tőle jobban tartottak a fiúk, mint Miska bácsitól! Szüleink tökéletes biztonságban tudtak minket kettőjük felügyelete alatt. Hihetetlenül békés, csodálatos évek voltak ezek!

Tűzoltóság: A harmincas, negyvenes években Wittinger Ödön bácsi volt a parancsnok, apám a helyettese. Ünnepekre emlékszem: március 15-én a tűzoltólaktanya udvarán nagy szabadtéri halfőzés volt. Apa is értett e nemes mesterséghez, együtt dolgozott a halászokkal: Isgum, Kern (sajnos a többiek nevére már nem emlékszem).

A húsvéti, úrnapi körmenetekben díszruhába öltözötten, a baldachin mellett lépegetett apám, szép, hosszú, kimért lépteivel. Szép férfi volt, magas, nyúlánk, jól állt rajta a díszruha. Erről viszont személyes emlékeim is vannak. T.i. a sisak és a zubbony sárgaréz díszeit mindig én tisztítottam. (A gombok külön gondot jelentettek, mert vigyáznom kellett a szidollal, rá ne kenődjön a sötétkék szövetre.)

Olyan tűzesetről nem tudok, mikor „bevetésen” voltak az önkéntes tűzoltók. És hála az égnek, akkor nem sújtott elemi csapás minket. A szélvihar csak egyszerű szélvihar volt, nem pusztított. Nem robbantak gázpalackok és nem voltak közúti balesetek. Csak éltünk dolgosan, csendesen.

Egyszer mégis megszólalt – kora hajnalban – a harang. A félre vert harang. Tudtuk, hogy jégtorlasz miatt áll és árad a Duna, de ami bekövetkezett, arra senki sem számított. Nagyhét, húsvét előtti csend, a nagytakarítások ideje. Egy hajnalon (azon a harangzúgásos hajnalon) megzörgették a zsalunkat: „Laci bácsi, siessen, nagy a baj, már majdnem Umbraiékig jött fel a víz!”

Két napig nem láttuk apánkat. Mikor már lemerészkedtünk a partra, rettenetes látvány tárult elénk! Eltűnt a település dunaparti része!!! E napokban úgy festett az út Szekszárd és Tolna között, hogy a bejáró diákok (bátyám, Laci is) jó darabig csónakban evezhettek Szekszárd felé.

Aztán jött a háború. Bevonultak apák és fiúk és fölöttünk tompán dübörögtek a Liberátorok. Akkor újra szerepet kapott a tűzoltólaktanya udvara. Futóárkot ásott öreg és fiatal, cikk-cakkban. Légiriadó alkalmával oda kellett volna futnunk. Bevallom így utólag, nem futottunk. Ékes Géza barátunk fanyar humorral bíztatott minket: „Tudjátok, ha beüt a ménkű a cakkba- átmentek a cikkbe!”

A háború végén nem jött vissza Schaller Móric, a bátyám és még hányan, de hányan! Adjon az ég nekik és minden eltávozott tolnainak itt, és bárhol a világon örök békességet, nyugodalmat!

(Az írást a szerző engedélyével közöljük.)

 

Képek az Albumokból
Események képekben
Archívum